Visszatekintő V.
Eredetileg egy fórumbejegyzés volt:
P. K. Dick: Lenn a sivár Földön
Miután sorra jelennek meg Dickek az Agavénál, illik, hogy pár szót ejtsünk pl a Lenn a sivár Földön-ről:
Némileg hullámzónak éreztem a színvonalat, illetve ugye a témaválasztás szempontjából is érdekesen csoportokra oszthatók. (Ezzel nem a spanyolviaszt kívánom feltalálni.)
Az elején kis egyszerűsítéssel klasszikus SF-novellák vannak. A Fizetség tetszett (kár, hogy a mozi nettó akciófilm, és szinte semmi nincs benne a novella eredeti mondanivalójából, ti. a kis dolgokból). Az Aranyember nekem külön tetszik, mert jól mutatja azt a régi evolúciós igazságot, hogy az intelligencia csak az egyik lehetséges “módszer” a túlélésre, semmiylen szempontból nem mondható biztosara azonban hogy “jobb” megoldás lenne, mint bármi más. Az Utolsó mester szintén a témaválasztása miatt tetszik (anarchizmus vs. erős központi állam, ráadásul a robot motívum jól mutatja, hogy a modern központosított állam mennyire elidegenedett a társadalmat alkotó emberektől - gyakrolatilag egy külön entitás)
A Lenn a sivár földönt egy kicsit horrorisztikusabbra írtam volna meg, bár el tudom képzelni, hogy Dicknek ez az egyéniség elvesztése, mindenki megszállt stb volt a leghorrorisztikusabb befejezés.
A Pisze Pat és a Fekete doboz motívumait olvashattuk már regényben, így inkább csak érdekes volt látni, hogy önállóan hogyan állnak a lábukon.
Háború a zidiótákkal: humoros SF-et inkább Robert Sheckley-től olvasok (nemrégiben halt meg, sajnos).
Az Isteni vita és a Rautavaara-eset témaválasztása tőlem idegen, a másodikat jobbnak tartom.
Röviden ennyi. A nem említett novellákat sem tartom rossznak, csak nem nagyon látok benne extrát: fogyasztói társadalomról, alakváltó idegenekről, stb. elég sokat lehet olvasni, ha valakit érdekelnek a korabeli novellák.