orka SF-blogja

Banks Kultúra-univerzumáról és az Emlékezz Phlebasról írt két hozzászólásom az sfportál.hu fórumáról. Miután egy beszélgetés része volt, néhány helyen a ragozáson és az összekötő szövegen kellett szerkesztenem. Biztosan nem olyan olvasmányos, mintha eleve posztnak íródott volna, és talán maradtak benne kontextuális szakadások, de azért kirakom. Jó kísérlet arra, is, hogy egyáltalán működik-e ez a fajta összegyüjtögető, összeszerkesztő, posztoló ötlet.

Iain M. Banks: Emlékezz Phlebasra

Röviden csak annyit: a klasszikus űroperákat és általában a kalandos regényeket meghaladja pl. a karakterek felépítésében: a főszereplő nem hős, nincs egyértelmű jó és rossz oldal, a szereplők cselekedetei sokszor esetlegesek, nem irányulnak egy nagyobb cél, legfeljebb a saját kisszerű céljaik felé. A háttértörténetet (a megteremtett világ történetét) nem a főszereplők irányítják, a látszólagos főszereplők eszközök (pl. a Kultúra ügynökeivel az Elmék sakkoznak

A háttérvilág és annak összetevői, történelme, társadalma, a társadalom és a technológia viszonya konzekvensen kidolgozott, ez hard SF jellegzetesség (persze ettől még nem lesz hard SF.

A felvázolt konfliktusok (civilizációk közöttiek és a személyek közöttiek is) mai, kurrens emberi problémákra reflektálnak. Ilyen az európai értelemben vett liberális társadalmi rendszer végletekig fokozása, a tolerancia magas fokának társadalomalakító hatásának vizsgálata, a magas fokú technológia és az energia-hiány megszűnte (és általában a szűkösségek erőteljes oldódása) gazdasági és közgazdasági következményei. Ezzel állnak szemben az erőforrás-korlátos, intoleráns, nem homogén társadalmi struktúrájú társadalmak, a maguk belső jellegzetességeivel.

A Kultúra választ ad arra a kérdésre is, amivel sem az amerikai baloldali értelmiség, sem az európai liberális értelmiség nem tud mit kezdeni, ti. a magas fokú tolerancia és a magas fokú liberalizmus önvédelmének jogosságára, és a vallott értékek exportjának mikéntjére (ti. a vallott értékek megtartása mellett). Ez az emlegetett filozófiai kiút. (Ma hasonlóval Hollandia próbálkozik, amikor a bevándorlókat aszerint is szűri, hogy mennyiben hajlandók átvenni a holland társadalom magas fokú nyitottságát és szabadságát).

Aztán persze nem “kötelező” elfogadni ezt a választ, éppenséggel állhat valaki az idiriek oldalára is.

A mai élet nem élvhajhász, csak éppen a saját, belső értékrend nélkül élők igénylik a külső (pl. vallási, stb) korlátokat. Ez az ami hiányzik a Kultúrában: a társadalom stabilitását a belátás, és a saját, belső erkölcsi tartás adja. A Fegyver…-ben Banks leírja, hogy a korai iskoláztatás hatására nem akarnak örökké élni, vagy bizonoys határokat túllépni, mivel már “kinőtték” ezeket a gyerekes vágyakat: tudnak élni a hatalmukkal. A Játékmesterben leírja, hogyan szabályozza a társadalom a deviáns elemeket.

Banks “a Kultúra “felsőbbrendűségének” relativitását is feszegeti ” és “igazából az olvasóra bízza a hasonló kérdések megválaszolását”. Az állásfoglalás nem a regényből, hanem az olvasó attitűdjeiből következik.

A Kultúra más civilizációk életébe való beavatkozáskor nem hagyja figyelmen kívül az adott civilizáció sajátosságait: épp ellenkezőleg, tökéletesen alkalmazkodnak hozzá: az Azad birodalmat a Játékon keresztül manipulálják, más civilizációkat meg más módon. Háborút pl. csak védelmi céllal vívtak, pl. az idiriek ellen.

A Kultúra inkább (ti. az amerikai vagy a náci helyett) a holland és skandináv (és brit) példával hozható összefüggésbe, annyi különbséggel, hogy a Kultúra nem olyan impotens mint az előbb említettek, ha fenyegetve érzik magukat, illetve megvan bennük az az elkötelezettség, ami kiveszett a nyugati világból. A Kultúra ilyen szempontból egy idealizált nyugati (európai értelemben vett) liberális társadalom. Amely tesz is azért, amiben hisz.