Végtelen gyermek
Tegnap késő este a Coolon a Végtelen határokat néztem, pont az egyik kedvenc részem volt. Gondolom nem én vagyok az egyetlen, aki kedveli a sorozatot.
http://www.vegtelenhatarok.hu/
Nem ez volt az egyetlen film a hétvégén. Megnéztem a Children of Ment is (dvd-ről, pontosabban .aviban). Nekem alapvetően tetszett, másfél órát simán megért. A sztori néhány felütésében Brian Aldiss Szürkeszakállára rímelt: mintha egy alapötlet kétféle feldolgozásáról lett volna szó. Nem olvastam utána a sztori születésének, csak az író P. D. James honlapját néztem meg, így aztán nem tudom, hogyan lett néhány dolog ennyire egyforma.
május 2nd, 2007 at 20:48
Nah, Az ember gyermekeit moziban kellett volna…
május 2nd, 2007 at 21:55
Engem az fogott meg a szükre, világvégi hangulaton és a “Ryan közlegény” real-látványon kívül, hogy míg főhősünk körül szinte folyamatosan robban, ropog, hörög, visít a világ, ő egyszer sem nyúl fegyverért, úgy kíséri végig a “kiválasztottat” azon a poklon.
A hangulatnak, a kamerának és a színészeknek sikerült elérniük, hogy magamat, az esendő embert képzeljem a pörgő cselekmények fókuszába, így már érthető, miért nem vágtam puskatussal pofán a folyton lökdösődő feketeruhást. Örültem, hogy élek.
Ezt a hatást a tomkrúzos Világok harcának csak félig sikerült elérnie. Nálam.
május 3rd, 2007 at 18:43
Nekem kimaradt moziban. Amúgy sem vagyok nagy mozibajáró. Nem elvi okokból, és nagyobbrészt nem is anyagiakból, egyszerűen így alakult.
Nekem nagyon tetszik, amikor a “háborús” utcán megy végig a fickó. Kézikamera, egyfajta doku-fíling.
május 20th, 2007 at 20:09
Ja, nekem is teszett.
május 20th, 2007 at 20:10
tetszett