Holtpont I.
Banks Játékmestere után elég megengedő voltam: a később olvasott regényeinek olyan dolgokat is elnéztem, amelyeket komolyan szóvá is lehetett volna tenni. A Fegyver a kézben idejére ez a kezdeti (túlzott) szimpátia kifulladt. A Holtpont azonban kezdi visszahozni a kedvemet. Feléig jutottam tegnap, és nagyon tetszik. A hajók (Elmék) neve néhol talán kicsit erőltetett, és a beszélgetésüket is lehetnének még idegenszerűbbek (a technikai részeket “fejléceket”, hiperlink-szerű beszúrásokat, stb még technokratábbra vettem volna, miközben a verbális rész maradhatott volna ilyen oldott). A sztori azonban leköt, a szereplők is érdekesnek tűnnek. Egyelőre nem úgy tűnik, hogy tele lenne üresjárattal vagy egészen öncélú epizódokkal. Az Alázokat nem tudom még hová tenni, meglátjuk, mi lesz velük később.