Bikov
A Galaktikában folytatásokban megjelenő kisregényeket akkor szoktam elolvasni, ha már minden rész megvan. Valamiért most még később olvastam el az Út az Amaltheára címűt a Sztrugackij-testvérektől. Mindegy, a lényeg, hogy tetszett (amúgy is szeretem Sztrugackijék műveit*), úgyhogy elhatároztam, hogy előásom a Bíborszínű felhők bolygóját. A Roburban jelent meg annó.
*/ Egészen elvetemült pillanataimban még az is eszembe jut, hogy újraolvassam a Kárhozott várost, de mostanában aligha lesz rá időm. Talán megelégszem másik nagy kedvencemmel, az Egymilliárd évvel a világ vége előttel. 
Rövid, de nagyon ütős kis regény: a homeosztatikus világegyetem hatalmas ötlet benne.
március 22nd, 2007 at 9:05
Sztrugackijék jók voltak
Keletről jöttek és jók voltak 
március 28th, 2007 at 8:51
Ja. Valamit tudtak, amit én nem. Folyton azt érzem, hogy megpróbálják elmondani, csak nem vagyok elég okos/tapasztalt/bölcs/érett ahhoz, hogy megértsem. Csak megsejtem.
Mondjuk így sokkal izgalmasabb:). Marad a remény és izgalom, hogy egyszer meglátom azt, amit közölni akarta