Szolgálólány 2.
Pár mondat akkor a Szolgálólány meséjéről. Nem könnyű olvasmány. Kéne majd egy női recenziót olvasnom, hogy felfedezhessek pár aspektust, amelyek nekem óhatatlanul kimaradtak.
Maga a sztori kifejzetten érdekes és elgondolkodtató. Eléggé feminista és szerencsére csak kicsit szexista. Az egyik tanulsága biztosan ez: ahogy nagy hagyománya van (és az SF-ben aztán tényleg*) a hímsoviniszta világképnek, az előítéleteket mindkét irányban megtalálhatjuk. Most nem a szereplőkről, hanem magáról az írónőről beszélek.
Nekem nem hiteles a felrajzolt világ, legalábbis néhány aspektusa. A regényben a gileád hatalomátvétel egyik kiváltója a rendkívül alacsony gyerekszám (illetve a rendkívül kevés termékeny nő). Ehhez képest mindenhol kamasz (de legalábbis fiatal, sokszor pattanásosként leírt) fegyveres őrök állnak.
Másfelől a felrajzolt társadalomban a szexualitás erős elfojtás alatt áll. Szóval van sok felfegyverzett, szexuálisan frusztrált kamasz férfink (fiúnk). Hát, ha én Afrikában vagy hasonló helyen körülnézek, a szexuálisan frusztrált fegyveres kamasz fiúk sehol sem arról híresek, hogy önmegtartóztatnának vagy éppen szót fogadnának a “hatalmasoknak”. Lehet, hogy M.A. jól írta meg a női lélek részét, de ezt az aspektust szerintem nem jól kezelte. A végére beleírta egy erőszakoló brutális kivégzését, de ez inkább a szolgálólányok elfojtott agressziójának levezető csatornájaként szolgál, azaz a társadalom egyik stabilizáló eleme, nem az erőszakoló társadalmi jelensége.
Msáfelől maga a hatalomátvétel: túlságosan leegyszerűsítő: a politikai elit kivégzése, a pénzügyi hatalomátvétel, a nők eltávolítása a munkahelyekről mind érdemi ellenállás nélkül megy végbe. A gileád egyből képes a totális kontrollra. Jó, mondjuk elfogadom, mert valahogy ki kellett alakítani a világot. A totalitárius hatalom leírása is elég naiv, ahogy az ellenállásé is. Hasonló érzésem volt, mint pl. a Cube Zero film diktatúrája esetében: Kanadában kanadaiként aligha lehet hitelesen írni, legalábbis egy k-európai számára. 
Ha ilyemit kell ábrázolni, Bodor-Gothár Részleg c. filme inkább jó példa lehetne.
Nekem nagyon furcsa a szereplő nők passzivitása is. Ez lehet nemi kérdés is: el nem tudom képzelni, hogy fordított esetben ez így lenne. Kifejezetten dehonesztálónak érzem, hogy az író szerint a férfiak (is) így beletörődnének egy vallási fundamentalista hatalomátvételbe. Egyáltalán semmi átütő erőt nem érzek az állítólagos ellenállásban. Ez lehet a regény egyik fő sugallata: csak úgy árad belőle a kiszolgáltatottság, tehetetlenség, depresszió. (Pszichológiában ez tanult tehetetlenségként lehet ismerős.)
Ezek a részek viszont kifejeztten jól és erősen szuggesztíven vannak megírva: talán ezért is haladtam vele egy időben nehezen.
Megírva viszont jól van. A wikit olvasgatva látom, hogy sok helyen ajánlott olvasmány (mondjuk ez az egymillió eladott példányból is jelenthet valamit, l. Egri csillagok- és Pál utca fiúk-effektus).
*/ Gondoljuk a rengeteg férfi hősre (egyfajta kamaszromantika) és a nők rendszerint marginális vagy alárendelt szerepére.