Epsilon 2.
Időközben túlvagyok a filmen. Hát, gyakorlatilag semmi mondanivalón nincs róla, talán azért, mert nem sikerült felfedeznem semmi mondanivalót a filmben. Volt valami arról, hogy az ember tönkreteszi a Földet, meg hogy az Univerzumban a legnagyobb sértés, ha az emberhez (ember gondolkodásához) hasonlítanak valakit, miközben persze az ember nem számít intelligens lénynek, ilyenek. Volt egy számomra követhetelen szerelmi szál is. Szóval nem tudnám ajánlani, de ez ne akadályozzon senkit.
március 11th, 2007 at 10:44
Én most nézem.
Jó kis ausztrál tájszólásban beszélnek benne.
A zene meg egy kicsit Philip Glass-os, a gyors részeknél. Nyilván a Koyaanisqatsi miatt.
Egyszer meg lehet nézni.
június 27th, 2007 at 20:09
ööö… nem kötekedni akarok, de így ötödik nézésre, kezdek bele zúgni a filmbe.
szal
1. gondolom nem tűnt fel akkor, hogy a film alapja egy kisherceges parafrázis, mely a felelőség vállalás és a megszelídétés körül forog.
2. gondolom az sem jött akkor át, hogy bizonyos képkockák a transzcendentális élmény megélésének tökéletes filmes lenyomatai (mondjuk mikor csókolóznak és közben az ég párszor körbe fordul).
3. és persze az én számomra oly kedvesen megfogott mondani való… feltünt, hogy mi az egyetlen dolog amit a férfi tanít a nőnke.
no remélem azért nem sértődsz meg… mondjuk gondolom van annyi előnyöm hogy Herrnek láttam szinte az összes filmjét, és egy kicsit belerázódtam a meta nyelvébe, no de mindegy hagyom inkább az akademikus maszlagot.