Már megint PKD 2.
Sikerült elolvasnom a hétvégén a Már megintet. Összességében kifejezetten kellemes volt: a legtöbb novella kifejezetten élvezetes. Különböző okokból több részletben olvastam, ami Dick-novellák esetében kifejeztten ajánlott eljárás, egyszerre ugyanis túlságosan is töménynek bizonyulhat. Na meg az is igaz, hogy számos írása nagyon hasonló kérdést jár körül, így némileg repetitív lehet majdnam ugyanazt olvasni egymás után.
A novellákat most nem elemezgetném külön, de egy-két szerintem siekrültebb írást megemlítenék. Nekem külön tetszett a Vízipók és a Yancy-profil.
Ami pedig még inkább tetszett: a szerző utógondolatai, különösen ami a novellák Sf-en belüli szerepét illeti. Idéznék belőle.
“Üssünk fel egy regényt bárhol, és amit találunk, az vagy unalmas, vagy nem fontos. ezt csak a stílussal lehet lehet kikerülni. Nam ami történik, hanem ahogy el van mesélve. A profi regényíró hamar ráérez arra, hogy a stílus révén a tartalom eltűnik. A novellában viszont nem lehet így megúszni. Valami fontos muszáj hogy történjen. Szerintem tehetséges profi írók ezért kötnek ki a regénynél. HA sikerül tökéletesíteni a stílusukat, nyert ügyük van. […]
Emlékszem, hogy ezekhez a novellákhoz nekem minden esetben megvolt az ötlet, még mielőtt leültem írni. Kellett egy igazi ötlet, amiből felépíthettem a sztorit. […]
Ha a sci-fi lényege az ötlet (ahogy dr. Willis McNelly állítja), ha valóban az ötlet a történet igazi “Hőse”, akkor valószínűleg a novella marad a sci-fi par excellence műfaja…”
Minden mondatával szívemből egyetértek. Tudom, hogy sokan nem tartják “korszerűnek”- bármit is jelentsen ez -, vagy legalábbis a korszellem nem látszik kedvezni a novelláknak. A kiadói politikát (amelyet persze az olvasói szokások befolyásolnak és vice versa) elnézve ma a végeláthatatlan regényfolyamok, emberéletek kioltására alkalmas fél- és egész téglányi kötetek korában élünk. Ötlet, nos, sokszor abból van a legkevesebb.
február 5th, 2007 at 20:12
Ez a “hiányoznak a novellák” és “túl sok a regényfolyam” című gondolatod, látom, rendszeresen visszaköszön.
Mintha a Galaktikában is írtál volna ilyet. 
Mondjuk egyébként igazad van ebben, sokszor engem is fárasztanak ezek a dolgok.
De nem lehet, hogy ezért kellenek pl. a Galaktika jellegű magazinok? Azokba ugyanis garantáltan nem férnek bele 60 kötetes regényciklusok… Havi, kéthavi magazin, megtámogatva évi 2-3 ilyen-olyan novelláskötettel nem pótolja ezt a hiányt?
Amúgy én a magam részéről a tévésorozatok kapcsán jutottam el ugyanerre a gondolatra: régen kuriózum volt pl. a Babylon 5, ami egy feszes, több évados storylinenal rendelkezett. MOST gyakorlatilag csak ilyen sztorik vannak, amiket én nagyon-nagyon bírok, nagyon nagy kedveceim (Heroes, BSG pl.). Ugyanakkor marhára hiányoznak a Twilight Zone és Outer Limits jellegű sf sorozatok, amikben egy-egy rész gyakorlatilag egy tévés novella volt - minden epizód más történettel, más szereplőgárdával, más íróval.
február 7th, 2007 at 12:15
Visszatérő gondolat, igen. Vannak persze novellák, sőt, jók is, mégis azt gondolom, nem árt megtámogatni őket kicsit határozottabban is.
Úgyhogy a novellákat feldícsérem, a regényfolyamokat lehúzom - még akkor is, ha pl. régi Dűne-fan vagyok (szigorúan FH!).